Az áram áramlásának „ellenállására” használt elektronikus alkatrész. Az ellenállásokat az elektromos áramkörben lévő áram szabályozására használják. Az ellenállás mértékegysége az ohm (Ω). Az ellenállás ellenállásának értékét az ellenálláson lévő színes vonalak kódolják. Amikor feszültségellátással rendelkező áramkörben vannak, „feszültségesés” következik be az ellenálláson. Az ellenállásoknak három fő jellemzője van: ellenállási szintjük, teljesítményük és toleranciájuk. Tegyük fel, hogy egy ellenállás ellenállása 220 ohm (Ω), névleges teljesítménye 1/4 watt (W), és tűrése 5 százalék. A névleges teljesítmény megadja a teljesítmény határát (teljesítmény = áram x feszültség az ellenálláson), amelyet az ellenállás túlmelegedés nélkül képes ellenállni. A tolerancia az ellenállási tartomány mértéke. Az 5 százalékos tűréssel rendelkező 220 ohmos ellenállás 220 ohm ± 11 ohm tartományba esik. Egy elektromos specifikáció 100 Ω (ohm) értékű ellenállást igényelhet, de megadja a tűréshatárt is, például „±1%”. Ez azt jelenti, hogy bármely 99 Ω–101 Ω értékű ellenállás elfogadható.